Németi Csaba: Lebegés
Makacs, néma gondolatok
Csavarodnak rám,
S dübörög a ki nem mondott szó.
Szobám repedt ablakán lebeg a fény,
S felébred a félhomály,
Melegét szórja a derengés.
Lebegek őrült álmok felé!
Ölelek perzselő lélegzetű angyal szeretőt,
S a bronzvörös csönd hajnalszín vérébe megmerítkezek.
Megnyílik a kéklőn fájó levegő.