Eső esett az akácra,
Figyeltem,
Mintha a zöld szemhéja is figyelne...
Csókban végződve testemen.
Orrlyukaimon szippantottam a langyos lágy levegőt,
A fedetlen reggel simogató kezei között.
Valaminek történnie kell...
Villámlott és dörgött,
Míg az akác szótlansága szivemre nőtt.