TÉL HEGYALJÁN
Sötét haraggal jött idén a tél,
Tolta lökte maga előtt a szél.
Az Írott köröl gördült le féktelen
S terült szét erdőn szántó földeken.
A hópelyhek ,mint fagyott csillagok,
Vastagon ülnek a dermedt faágakon
Vak kémények bús füstje kereng,
Az ajtó mögött egy anyóka kesereg.
Fát dob a tűzre,mert hamvad a parázs,
Utolsó darab mit a tűzre szán.
Hosszasan melegszik a remegő kéz,
És ruháját magán tartva,aludni tér.
Les-e másnap fagyos virradat?
Lesz-e ki reggel elsöpri a havat.
Maradt még fa,begyújtáshoz,s papír,
De ki gyújt majd tüzet ha felkelni nem bír.
Behunyja szemét, álmodik tavaszt,
Szerető anyát ki kenyeret dagaszt.
Álmodik ünnepet, szép ruhát,cipőt,
Egy fess legényt ki táncra kéri őt.
A háztetőn fagyosan dörömböl a tél,
Széles résen szökik a meleg és a fény.
Az ablak üvegén kinyílt a jégvirág.
Ajtó előtt ólálkodik a rút fagyhalál.
Csaji Lajos