Nyár, te vándormadár merre
jársz? Az ősz is utánad szállt,
fehér lepedő alatt pihen a táj,
csend s nyugalom honol.
Szendereg az élő természet,
nagy fehér leple alatt pihen,
mibe a tél takarta, mint gyermeket,
figyelmemet eltereli egy hang.
Forralt bort tessék, vegyék - szólnak,
sült gesztenye illata száll
vásári forgatag, kis sziget,
emberek, akik dacolnak a téllel.
Varázserejével, tömegével elvarázsol,
felmelegít piros orcájú tekintetük,
mint egy hadsereg a tél ellen,
amelyen nem fog a hideg.
Testileg, lelkileg megmelegszem,
majd utamon hó ropog, morog,
míg hazaérek szobámba,
hol tavaszt várva henyélek.