és mégis kellett
Írta: agota Dátum: Január 22 2011 08:54:56
N
Én kedvesem, ki voltál a szeretőm
nappalom, éjjelem,a mindenem
Kínjaim, s örömöm fakasztója,
testembe fogadott óvott gyermekem.
Teljes hír
Bárhonnan nézem,
én ,
aki eddig mindent túléltem,
életem utolsó szakaszában
ebben most elvérzem!
Örök mementó lesz
ez a történet Veled.
Egy év is kevés volt arra
hogy kiheverjelek.
Mindent megpróbáltam már,
hogy
magamból elkergesselek!
Megkoronáztam
felnőtt éveim
minden ballépését
azon a decemberi esten,
amikor a saját
síromba beleestem.
Megérdemeltem!
Nem hallgattam a vészcsengőre
pedig tudtam ,
ott elsőre,
hogy baj lesz.
Nagy baj lesz belőle!
Csaták és iszonyú harcok,
véresre mart hátak és arcok
cafatokban lógó lelkek,
és mégis kellett,
és mégis kellett!
Én kedvesem, ki voltál a szeretőm
nappalom, éjjelem,a mindenem.
Kínjaim, s örömöm fakasztója,
testembe fogadott óvott gyermekem.
Rebbenő ,hímporos aranyló álmunk,
viharba került,nem együtt szállunk.
Lecsorgott róla a cifra festék,
nem maradtak, csak a tört szárnyú esték .
Színes emlékek, harsogó sora
mézízű, vibráló képek armada.
Remegő test,vágyaink otthona.
Nincs már sehol,felégették a sarcok,
makacsság, düh,a megélt kudarcok,
fakuló képeken,torzuló arcok.
Csaták és iszonyú harcok,
véresre mart hátak és arcok
cafatokban lógó lelkek,
és mégis kellett,
és mégis kellett!