KISCSILLAG
Írta: NDI Dátum: Január 22 2011 10:45:47
Cs
A szánk elvált, s néztük egymást újra.
Néztük a sok hulló hócsillagot,
és fogadtuk csendben összebújva
a perceket, miket a tél adott.
Teljes hír
NAGY DOMOKOS IMRE
KISCSILLAG
– Esztinek –
A Gellérthegy oldalában álltunk,
a hóködben már elsüllyedt a táj,
nem volt senki más ott, csak a vágyunk,
s egy hócsillag a gallérodra szállt.
A hátam egy fatörzsnek vetettem,
s úgy néztem a két barna szemedbe.
A kis csillag remegett ijedten,
amíg a szám a szájad kereste.
A szánk elvált, s néztük egymást újra.
Néztük a sok hulló hócsillagot,
és fogadtuk csendben összebújva
a perceket, miket a tél adott.
És tudtam már, hogyan hívjalak téged,
hogyha arcod arcomhoz simul.
„Kiscsillag” – mondtam, és az arcom égett.
Könny csillogott szemedben válaszul.
(Budapest, 1963. január 28.)
[EGYSZERVOLT SZERELMEK EMLÉKEI XII.]