Szivárványszín lelkem lassan megfakult,
néma sóhajokban szürke porba hullt.
Ezüst palástjával borítja a Hold...
kristálytiszta kincsem, amely sosem volt.
Pókhálón font vágyam elszakadt már rég,
nem foltozta senki tépett köpenyét.
Átvirrasztott éjek, édes képzetek,
maradjon a titkom most már véletek!
MM