Szülés
Velőt rázó sikoly,
fehér-zöld szülőszoba,
csontot tágító kín,
asszony gyöngyöző homloka.
Szemközt óra a falon,
három perc s újra
megfeszül feszesre
a fájdalom húrja.
Asszony aki szül,
mint a megáradt folyó,
lombos erdő,meleg föld-
termést adó.
Szülőszobát betölti
az asszony , vér szaga,
meleg sok sejtes vér-
életünk rubin anyaga.
Három perc…
Megint feszülő izom,
csikorduló foga,
utolsó szabadító kín,
szájon mosoly ül íme a csoda.
Fájás,kín térdre hullnak
a fáradt anya ágya mellett,
gyönge, vékonyka hang jelzi:
új embernek adott életet!
fava 2OO7 december 29
Köszönöm a sorsnak hogy jelen lehettem az unokám születésénél...