VERS Nem adhatok mást
Néked adom a fölkelő Nap sugarát,
Benne a madarak szerelmes dallamát.
Néked adom a forrás hűsítő vizét,
A szaladó kis patak, csillogó fényét.
Néked nyújtom a zöld erdő suttogását,
Szívemnek őszinte vallomását.
Néked nyújtom a fenyvesek zúgását,
Nyughatatlan lelkem háborgását.
Néked adom a rétek harmatos virágát,
A tarka lepkék röpke villanását.
Néked adom a bíbor színű naplementét,
Érted dobogó szívem lüktetését.
Néked nyújtom a fölkelő Nap sugarát,
Benne a mulandó nyár vidám kacaját.