Az elvarázsolt lélek üveghegyén túl,
hol mesében hisz még a képzelet,
ott láthatnék ily csodás jelet
ha bolyongó gondolataim
a titkok kapuján túlra repítenek.
Láttam a Hold sejtelmes arcát,
ahogy övezte fénylő sugárnyaláb
s a hűvös éjszakában döbbenten álltam,
míg elnéztem e tűnékeny ragyogást,
ahogy áttört a felhők fátyolán
s lelkem bánat-burkán egyaránt.
Rámhulló fénye,mint égi jel
ígért beteljesülő,szép csodát.
Hiszem is,nem is a bölcsek mondását,
hogy e vakító,óriás holdudvar
jelez eljövendő,nagy változást.