Látlak-e valaha még, nem hiszem,
elmentél és tovább járod utad,
melyet Isten szabott ki neked,
jókedvében, ajándék képpen.
Angyalok rakták az utad kövét,
tündérek serege szegélyét díszítette,
lágy szellő söpri előtted délcegen,
eső mossa majd, Nap szárítja neked.
Mintha minden ízed egy mese volna,
mit megérintettél, hatalmas nekem,
bármilyen ócskaság más szemében,
egy szent kegytárgy lészen.
Elmémben oltárt építettem neked,
verseimmel álomképet festek,
majd a valóságba visszatérve,
bevallom, könnyezem, mint gyermek.
Szeretlek! Bőrömbe ivódik a léted,
mint napsugár barackban a fán,
szép leszek, lédús neked,
ajkadat kívánom, ezért születtem.