Csak Én voltam, kicsit hátrább, de Ő mellette...
S pártával fejükön fiatal lányok álltak könnyezve.
Végül mindenki elment,
S maradtam, sírtam.
Szerelmemet a földbe helyezték,
Az erdő s az eső is Lidit hívta.
Oda a mélybe fektettük
Sok odaadással, lelkiismeretesen,
S már akkor tudtam, hogy mi is fog következni...
Nélküle többet nem tudok imádkozni helyesen.
Mert szerelem csak egy a földön,
Csak egyszer tudsz igazából szeretni,
Kristály királynő vagy, egy igaz történet...
Egy hideg szél a többi.