Fekete bársony éjszaka,
felhőfátylak leple fedi csillaglányok testét,
fáradt a Hold, beteg, sápadt,
halványuló fényét
aggódva figyeli barátja a szél,
fogát csikorgatva
haragosan tombol mérgében a tél.
Késik a tavasz, gyorsan fogy a Hold,
Csillaglányok tánca
színezi az estét,
Viharfelhők borítják be,
villámokkal gyújtják
az égi kemencét.
Haldoklik a Hold, nem kel fel a Nap,
Itt a világvége,
menekülnek a madarak.
Jöjj tavasztündér, hozz virágokat,
terítsd le földünkre
frissen illatozó
zöld palástodat.
Új élet ébredjen, viruljon az élet!
Űzzük el a telet,
Meggyógyul a Hold, megtelik alakja,
kacéran ránk kacsint,
búcsút int a Napnak,
csillag-háremébe visszahúzódik.
Felhőtlen kék az ég,
Nap hinti sugarát,
a tavasznak készít virágos nyoszolyát.