A virágok hivnak
Írta: patakikatalin Dátum: Január 24 2011 11:33:51
Cs
Megyek, mert hív az erdő, hív a rét,
Zölddel a fű, penderül a kis levél.
Lépegetek völgyön át, és réten át,
Fejem fölött trillázik egy csepp madár.
Teljes hír
A virágok hívnak
Megyek, mert hív az erdő, hív a rét,
Zölddel a fű, penderül a kis levél.
Lépegetek völgyön át, és réten át,
Fejem fölött trillázik egy csepp madár.
Nézem a hegy oldalát, vár e reám valaki,
Szökell az őz, huppan a muflon, oson a gyík.
S előttem, bólogat a sok kis bájos kankalin,
Üdvözölnek a kosborok, s az illatos nőszirom.
Hallgatom a hegyek, s a völgyek zúgását,
Ébred a szél, és összesúgnak az öreg fák.
Föltámad a vihar és dőlnek a vén fenyők,
S örök álmukban, kicsordul a gyantakönny.
Pár lépéssel fönn vagyok a csupasz hegytetőn,
S a testemet simogatja egy játékos szellő.
Sziklatömbökön, körösen az apró zúzmóka,
Mellettük éledezik az ezernyi sárga pimpóka.
Fejem fölött felhőkkel díszített az ég kupolája,
Ég és föld között vadászik a madarak királya.
Körbe, körbe karikában közelebb jön hozzám,
Suhogtatja a szárnyakat, villannak a sas szemek:
Oh’ tévedtél komám, én a zsákmány nem leszek!
Glica