Sétára hívlak
e szép téli tájba,
Fogod a kezem,
igazítod a sálam.
Ballagunk a szép
fehér úton előre,
A friss, tiszta levegőn,
Nem szólunk egy szót sem,
csak megyük előre,
Visz a lábunk magától
a régi sétáink szinhelyére
Meglátod a régi padot,
elmosolyodsz, rám nézel,
végre megszólalsz: EMLÉKSZEL?