Testem nem engedem
Végül láncba verem
Lelkem most elzárom
Az árnyékot kívánom
Nem büntetem magam
Fel semmit nem adtam
De ezt kell tennem
Falak közt kell élnem
A láncok már tekeregnek
A falak emelkednek
A kordonszalag sziszeg
Csend honol idebent
Mire vágyok egy kristály
Miben nincs homály
Teli van tisztasággal
Nem tiszta bánattal
Mikor minden elsötétül
Intek Nektek jelzésül
Talán most utoljára látlak
Búcsút intek annak a világnak
Esélyt adtam magamnak
Ennyit senki másnak
De csak csalódás kaptam
Végül magamra maradtam.
De helyrehoztam mindent
Kaptam egy másik életet
De ezt nem tudom használni
Kénytelen vagyok várni
Ezért falaim hagyjátok
Láncaim ne szaggassátok
A szalagot olvassátok
"Kívül kell maradjatok!"