NAGY DOMOKOS IMRE
VILLANÁSOK
Kora délelőtt
Most nyílik a vadrózsa virága,
ringatja a bokor minden ága.
Részeg dongó száll ki a virágból,
muzsikálva elröppen tétován,
mint cigány, ki jő a lányosháztól
hegedűvel a szerenád után.
A kilátón
Napozik az erdő sárga verőfényben,
az ég felé tárja minden kis levelét,
amelyeket még a tegnap esti szélben
hideg záporeső ráncigált szerteszét.
Postára menet
Langyos eső áztatja a tájat,
hol nekiered, hol pedig megáll.
De a múltheti hideg hol van már?
A felhők résein meleg napfény árad.
A fenyvesben
Süpped a léptem a tűlevelekbe,
hallgatag állanak őrt a fenyők,
járja a szúnyogi nép haditáncát:
őrizik ím az őrhegyi erdőt.
(Bükkszentkereszt, 1962. július 9-10.)