Radnai István:
RIGMUS
nem vagyok s ha lennék
házat többé nem vennék
nem köt pénz egzisztencia
magam vagyok a látencia
vackolok mint állat kövek alatt
a gazdag s szegény elhalad
mellettem fel sem tűntem
ha fentről nézem már eltűntem
de mégsem de soha egy ital
korom nincs öreg vagy fiatal
nem vagy nyilvántartva
asszony által kitartva
eltart az utca kényes szennye
göncöm alatt szívem is gennyes
vagyok mert tart még s szabad
nincs kenyerem azok szavak
csak szó a kenyérhéj s minden szelet
berúgok s végső bukfencet vetek
nem vagyok ha mégis lennék
ágyat magam alá nem vetnék
kivetne az társadalom ágya
utolsó álmom se cirógatna lágyan
bizonytalan a létem de henyélek
amíg létezem vetett csonton megélek
elveszem a lelkiismeret adóját
könnyeden mint aki dolgát
elvégzi hát elvégeztem
hulladék vagyok ha bevégeztem
kántálom negédes hangon
vagy követelem rangom
magamat a jólétnek megadni
nem fogom minek tagadni