/Egy túraút táblájára/
Hé, vandál! Betört ablakok sírnak üvegszilánkjaik után,
El nem küldött üzentekre figurák válaszolnak a falfirkán.
Az új menetrend életre kelt kirakós, vagy barchoba játék,
Darabkáit elfújta a hideg szél, pókerarcú utasa vár még.
Eltévedt dobozok siratják kapott csókjait tanúi között,
Vigasztalja műanyagflakon, köré stanyecli költözött,
Magányos kukák halálhörgése hallik, enyésznek éhesen,
Nyomok nincsenek hó hull a bűnre, csend ül az életen.
Mosogat az árvíz, járt és járatlan utakon éveket farag,
Mellényes ember sétál jogi úton, csak a határig halad,
Pálcája hegyére tűzné szívedet, de tudja, ölni nem szabad.
A vén fák megtört, kopottruhás néma tanúk, s titkait
A Föld szívja magába, ingoványos talajt hagyva itt,
Halott bolygón hó hull a bűnre, betakarva ember foglyait.
Hé, vandál!
A mellényes ember pálcája hegyére tűzné szívedet…