Tél
Írta: Girl_of_peace Dátum: Január 27 2011 19:34:53
MM
Szemem, amerre csak nézek, pusztát lát,
A pusztán gyönge kismadarat, kit hideg ráz.
A csökönyös hó igyekezett elfedni a tájat,
Nem sikerült neki, még látni a barázdákat.
Teljes hír
Szemem, amerre csak nézek, pusztát lát,
A pusztán gyönge kismadarat, kit hideg ráz.
A csökönyös hó igyekezett elfedni a tájat,
Nem sikerült neki, még látni a barázdákat.
Fülem nem hall mást, csak a csendes morajlást,
Ahogyan néhány fa felfogja a hideg szélfúvást.
A szél felkap egy kevéske havat, egy pillanatra,
Hogy magányos keringőjét vele eltáncolhassa.
Bőrömön kacagva futkos egy apró fuvallat,
Kacérkodva engem is egy kűrre hívogat.
Megbizserget, megkísért, de nem hagyom
Magam, vágyakozó, sajgó szívvel búcsút mondok
Neki, s hátat fordítva, könnyem letörölve,
Ólomlábaim nehézkesen meg-megemelve,
Elhagyom a nem valót, hosszú időre…
(Tóth Evelin,2011. január 27.)