Emberi törmelék
Nézem és látom,
Talán csak egy álom,
Hogy össze vannak törve az emberek,
Amibe a hit is beleremeg,
De mégis ilyen a világ,
A maga igazáért senki sem kiált,
Birkaként beáll a sorba
És végignézi, hogy dől minden romba,
Mikor minden "jól" alakult,
A kép sosem fakult,
Egyik napról a másikra a dominó eldőlt,
A társadalom pedig saját kardjába dőlt.