Gyöngyvirágos lelkek
Régi kápolna körül, gyöngyvirágok nyílnak,
Kiszáradt tómeder, az öreg fák szomjan halnak.
Téli zöldike sötétzöld levele, tovakúszik a földön,
Bekukkant a telihold, a bársonyos messzeségből.
A szomszéd fához támasztja hátát a borostyán,
Karjai közé bújva, pompásan dalol a kis madár.
Csilingel a gyöngyvirág, boldog hisz jön a nyár,
Udvarolni, szépet tenni a méhecske hozzá jár.
Gyöngyvirágon pici csengettyűk sorakoznak,
Édes illatukkal, jó tündér világot varázsolnak.
Libbennek a zöld levelek, lendül az ifjonc szél,
Táncba sergeti-pörgeti a kacérkodó gyöngyikét.
Az alkonyatban, a sok gyöngyvirág álomra tér,
Apró gyöngyöket a szívéhez öleli a nagy levél:
Álmodj csak szépeket, bíborszín éjszakában, s
Szálljon Reátok az égből az Angyalok ősi álma.
A kis falunk irányából, repülő hangot hoz az éj,
Csillagszekér gördül a kicsipkézett ég peremén.
Bagoly riogat, lappantyú suhanva odébb száll,
A kápolnaréten a tücsök ünnepi zenét muzsikál.
Ringatóznak a gyöngyvirágok, közöttük jár az éj,
Éjszakai lepkék szárnyát csiklandozza a holdfény.
A kápolnaajtó éjfélkor föltárul, álomharang jelzi:
Végre itt a pillanat, földre szállt a májusi harmat,
a gyöngyvirágos lelkek, földöntúli táncot ropnak.
Glica