Lakodalmam
Ijujuju lakodalom,
nálunk is lesz
ha akarom,
az uramat elzavarom,
magamat meg
férjhez adom,
kiáltotta egyik vendég,
akár mondhattam volna én.
Esküvőm napján kellett volna
elzavarni ifjú férjem,
de én akkor még reméltem.
Újdonsült anyósom szavai
letaglóztak sárgaföldig,
azt suttogta a fülembe:
pénz sose legyen fiacskája kezében,
mert azt elissza még az éjjel,
az igazságot is szereti elhallgatni,
nem restell másoktól lopni,
rajta tartsam mindkét szemem...,
hogy az a……enné meg.
Ekkor kurjantották tánc közben:
Soha sem halunk meg!
Nem a fenét, gondoltam,
esküvőm napján
meghaltam.