Sötét szoba
Írta: Balrog Dátum: Január 29 2011 21:36:23

---

N
Talán így jobb lesz.
Csak zene, csak remény.
Végül tönkretesz,
ha másnak játszik
vagy ha abbahagyja,

---

Teljes hír

---

Sötét szoba.
Belépsz, és félelem,
te ostoba,
körötted félelem.
Gyújts akkor fényt!
Rettenet.
Látod a lényt.
Eltemet
a látvány vagy
felemel talán,
egy szép lány,
vagy maga a halál.

Zörög valami.
Csendül valami!
Talán ez lesz az. Nem biztos.
Triangulum ez, vagy piszkos
paták dobogása vajon?
Lovak rohanása
át a fehér havon,
és csak mocsok marad:
hurutváladék,
mit nem bír el a garat.

Kapcsolni! Fényt kapcsolni végre!
És lássuk, mi csörömpöl,
lépjünk, lépjünk a vékony jégre,
látható lesz: örömből,
vagy gonosz szándékkal
hallat hangot a szoba lakója.
Lehet, egy nyomorékkal,
velem játszik, ez a nyugtatója.
Lehet, hogy szívből zenél:
örök antidepresszáns nekem,
az éhet oltó kenyér.
Ha fényt gyújtok, látom majd. Igen.

Aztán mi lesz?
Mi lesz, ha megvakul?
Ugye értesz?
Talán úgy alakul,
hogy a sok sötét után
a fény nem jó, balul
üt ki az egész, bután
néz majd rám fennakadt
szemével, legyen szépség,
vagy legyen szörnyeteg,
szánalom lesz, nincs kétség,
szánalmas, réveteg
tekintete a semmibe néz:
nem ért semmit.
Én is az leszek:
nyomorult rongyköteg,
ha a zene abbamarad.

Talán nem kell a fény.
Talán így jobb lesz.
Csak zene, csak remény.
Végül tönkretesz,
ha másnak játszik
vagy ha abbahagyja,
nagyon úgy látszik,
a kínt, s a jót adja
e végtelenül fájdalmas,
fájdalmasan szép,
gyönyörű darabja
az összes zene hatalmas
tárházának,
mit valaki előad
halálának
szent pillanatáig.

Itt a szobában,
hol megállt az idő,
leülök, lábam
magam alá húzom,
sírok, csak sírok,
míg bírja a tüdő,
és magamat nyúzom,
míg márvány sírok
között örök nyughelyet
találok magamnak.
Károgást hallatnak,
csúf károgást
majd a varjak.