Tavasz tájt mikor a Nap leáldozik,
hallgatod parázs neszeit az éjnek,
buja illattal ittasul a fészked,
szenderegsz csupán s tüzesek álmaid.
A hárs nehéz méze mámort édesít,
gyöngyház sóhajok az egekig érnek,
tavasz tájt mikor a Nap leáldozik,
hallgatod parázs neszeit az éjnek.
Tested tánca kitárja ablakait,
rejtett vágyak rázzák csengettyűiket,
tajtékban úszó hullámzó ingerek
hangolják érzelmed gyantázott húrjait.
Tavasszal mikor a Nap leáldozik.