Történetnek vége -két véglet-
Írta: Girl_of_peace Dátum: Január 30 2011 15:38:23
MM
Apró nyisszantással, nem is tudva, mit teszel,
Vágtad el a láthatatlan madzagot, mi összekötött engem
S tégedet.
Teljes hír
Apró nyisszantással, nem is tudva, mit teszel,
Vágtad el a láthatatlan madzagot, mi összekötött engem
S tégedet.
Érzem, elvérzek. Te fent állsz a gödör szélén,
Én meg zuhanok egyre lentebb, s a mélyén
Vár a halk sötétség…
Tudtam, hogy láttam már valahol, ismerem már
E gonosz, s férges borzalmat, tudom már
Igaz volt. S vége már.
×××
Hohó, de nem! Gyors vagyok és cseles, nem engedem,
Hogy elvesszem, hát megragadom a kis madzagvéget,
És ha lassan is, mászok felfele.
Nem adok esélyt a bánatnak, hogy kicsináljon
És, hogy velem kényére, kedvére játsszon,
Nem, nem lehet. Nem, bizony.
Ha meg is sebeztek, nem zuhanok padlóra, s tudom
Hogy ez nem a vég, jönnek még szebb napok,
Gyönyörű pillanatok.
(Tóth Evelin,2011.január 29.)