Egyszer egy hamvas barack,
megunta magát a társai között
lepottyant hát a fáról,
a földre költözött.
Nem értették a többiek,hogy miért
csinált ilyet,
hogy hagyhatta el a fát,
a közös langymeleg
napfényes rejteket.
Renitens!
Zúgta a köz.
Majd jól megrohadsz,ott az avar között!
Így is lett.
De jöttek szorgos kezek
és a fán ülő baracknak
gyorsan vége lett.
Pályafutása ezzel véget ért,
szezonális piaci árúként.
A renitens pedig hordóba ül,
idővel,
egy kis cukorral
cefrévé szenderül.
Ha megerjed,
egy lepárlóba begerjed.
Rézcsöveken átfütyül,
Hungaricum lesz belőle,
nem Unicum,
mikor onnan kikerül!