Nehezen találom a szót
Nehezen találom a szót, hogy miként mondjam el,
Helyettem is búcsúznak a fákról keringőző levelek.
Néztük a tóvizét, hallgatag sétálgat a csend fölötte,
Csak a szívem néma kiáltását hallottam a fülembe.
Nehezen találom a szót, hogy miként mondjam el,
Helyettem is zokognak a fákról reám hulló levelek.
Néztük a tó vizét, nesztelen halódik a nyár körötte,
Szívemnek összetört darabjai hullottak a víztükörre.
Nehezen találom a szót, hogy miként mondjam el,
Hogy szerelmes vágyakat temetnek az őszi levelek.
A nyári színek árnyékában, angyalok tovarepültek,
S a szívükből a lelkünkre hamis álmokat hintettek.
Nehezen találom a szót, hogy miként mondjam el,
Szivárvány álmaink, a fenyőfák karjain elpihentek.
A nyári éjszakákon, végig gördült a Göncölszekér,
Hullócsillagokkal földre hullott a sok szép remény.
Nehezen találom a szót, hogy miként mondjam el,
Helyettem is könnyeznek, földre költözött levelek.
Tarka lepkék a fecskékkel, nékünk búcsút intettek,
Boldogság madarunk gubbaszt, szárnya szegetten.
Nehezen találom a szót, hogy miként mondjam el,
Szerettem volna szép szavakkal szívedhez szólni.
Hó fehér üres lapokra, illatozó betűszirmot szórni,
Hangod bársonyát, szemed ragyogását megőrizni.
Nehezen találom a szót, hogy miként zokogjam el,
Ez a fölvillanó boldogság, jaj’ megtévesztő álmok.
Látom, hogy a madárkával fényes kalitkában ültök,
Viharok hátán, álmok szárnyán, ti sohasem repültök!
Glica