Elmentél reggel,
Hosszú a napod.
S ahogy itt megvénül a téli nap,
És kint a fagy keményebben harap,
Úgy várlak egyre jobban már
Haza.
——–
Elmentél reggel,
Üres a lakás
Nincs se kacagás, se szemvillanás,
S már közeleg a téli éjszaka
Várlak,
Haza.
——-
Elmentél reggel,
Gyors kis puszival,
Itt hagytad közös múltunk sóhaját,
Meg Sorsod édes, szép lenyomatát,
S mint orvosnőt a beteg panasza:
Várlak,
Haza.
——
Elmegyünk sokszor
Én is és Te is,
De amíg e világban létezünk,
S amíg a Létnek célja van velünk;
S míg mondatainknak van Alanya:
Várlak,
Haza.