Naponta meghalsz az áhított szó után,
eszedbe jut, ha jársz, eszedbe jut, ha ülsz,
oly telhetetlen vagy, tőle megrészegülsz,
felemel vagy elejt ez ábrándos villám.
Életed parazsán égetett tűzzománc,
benned felizzik, jól érzed ott, legbelül,
naponta meghalsz az áhított szó után,
eszedbe jut, ha jársz, eszedbe jut, ha ülsz.
Felforrsz, marcangol e gyönyörbe csalt zsákmány,
megfojt a kábulat, perzsel a cinkos tűz,
ahogy kerengő lángnyelve szivárványt fűz,
megőrjít mikor kopog lelked kapuján,
naponta meghalsz az áhított szó után.