Évszázados gesztenyék őrzik kis tanyám
mit valaha magaménak mondhattam én.
Szelíden borulnak a ház fölé
hol oly boldog voltam rég.
Hószín virággyertyáin ragyog a fény
tavasz illatától terhes a lég.
Fák ágai közt madarak dala zeng
szitakötők cikáznak kis tavam felett.
A réten virágok hajolnak lábam elé
a büszke fák alól patak csacsog felém
fűzek suttogják boldogság ígéretét.
Mindenemet adnám érte cserébe
ha ényém lehetne újra e béke szigete.
2001.október