Tőserdei szilencium
Írta: Sancho Dátum: Február 01 2011 19:00:11
N
A parkolóban csónakok köszönnek az útnak,
Kopasz fák közt, levelek ere felett búsulnak,
Jég alól a rét zöld fűje kikacsintana a Napra,
S a vizes kút is leülne egy didergő fapadra.
Teljes hír
A Szőke Tisza tincsei egyre csak nőttek,
Hullámai árkon, bokron hömpölyögtek,
Holt-Tisza medréből is kiszökött a vize,
Dermedt jegére csábít ma a gyerekkor íze.
A parkolóban csónakok köszönnek az útnak,
Kopasz fák közt, levelek ere felett búsulnak,
Jég alól a rét zöld fűje kikacsintana a Napra,
S a vizes kút is leülne egy didergő fapadra.
A kilátó, védőbástyaként áll a part szélén,
Réveteg tekintettel pásztáz az erdő mélyén,
Madár sem dalol mínusz fokban éneket,
De a halász, még váj a tó jegébe lékeket.
Üres színpadra nyári emlékek villannak,
Oldaláról a gyerekek sikongva szánkóznak,
Korcsolya rajzol kacskaringós képletet,
Májusra várjuk vissza a zsongó életet.
Sejtelmes ködfátyolba zuhan a délután,
Lehelet finom nyugalom van a Holt-Tiszán,
Mint fényképbe zárt fagyott-szürke mozzanat,
Tavasszal ismét olvad majd a szőke áradat.