Indus szonett
Írta: haaszi Dátum: Február 02 2011 15:24:47
Gy
Hűs selymet borít ránk az éj sötétje
titkon, ha jő… ma csókra szomjazom…
Száraz virág illata, s kardamom
árad felénk, míg oldja köntösét le.
Teljes hír
Hűs selymet borít ránk az éj sötétje
titkon, ha jő… ma csókra szomjazom…
Száraz virág illata, s kardamom
árad felénk, míg oldja köntösét le.
Vágytól remegő szívem hajt ölébe;
ezer becéző szóval ajkamon
bíbor, s arany párnákon hallgatom,
forró testtel bűvkört vonva köréje.
Szerelme heve mézes altató,
tikkadt légzése istenek zenéje.
–Már menned kell? – lebben a tüllháló,
s alakját fedi tamariszkusz kékje,
fodrozódik a lótuszvirágos tó,
ahogy úszik; arcán mennyei béke.