eszmélés
Írta: csajilajos Dátum: Február 02 2011 18:07:10
Gy
E rút halállal vívjatok értem,
Sallangokra tépve a nagy sötétséget.
Fény rebeg át vékony repedésen,
Már eszmélek, még élek.
Teljes hír
Eszmélés.
Találkoztam vele,az álmok viharában,
Vergődve szűnni nem akaró lázban.
Jött sötét mogorván,fölém hajolva,
Vigyorgó arccal a fülembe súgta.
Gyere,jöttem érted ütött az óra.
Görcsös karmaiban a szívemet fogta,
Gyúrta facsarta ömlött a vérem,
Vörösen tapadt,szőrös kézfejére.
Így nem megyek,mocskosan gyáván,
Később talán szebb halál vár rám .
Eljön értem gyolcs fehér lepelbe,
Arany napsugarat köt a két kezemre.
Gyöngy hajában fénylő csillag ragyog
Így megyek majd mint tűz lobogva .
Ajkaimra fagyos csókot lehel,
Pajkos csillagok közt lebeg velem.
Ha így jön értem nem lesz maradásom,
Csak megkövült testem marad az ágyon.
De addig gyertek telt gyomrú injekciók,
Apró tabletták hűs infúziók.
E rút halállal vívjatok értem,
Sallangokra tépve a nagy sötétséget.
Fény rebeg át vékony repedésen,
Már eszmélek, még élek.
Csáji Lajos