Negyven év után
Írta: Kreischer Nelly Dátum: Február 02 2011 22:29:27
.jpg)
Gy
Csalóka ábránd, lidércfény vagy csupán.
Felbukkansz, csábítasz, tünsz el és elő,
de léted nekem már, el nem érhető.
Teljes hír
„egy szerelem margójára”
„Ifjonti tűz bennem már nem ropog
Mint talpam alatt a decemberi hó,
Száraz ujjaim fésülik szép hajad
Hullámzik szememben a csillogó tó.
Ne ordíts Kharon, csaló vagy tudom én
Hisz hívtál már nem egyszer, te bolond
Ott a helyem a hosszú sor legvégén
Várok, kezemben sorszámos korong.
Láttam szemed de még vágyom rá
Hogy lássam benne ifjú magamat,
Úgy érzem egyszer majd szánom rá
Enyhet vágyó öregvő önmagam.”
Most, el olvasva versedet,
lelkemben újra ébresztett
mélyre temetett emlékeket.
Zengett bennem,mint negyven éve,
mikor naponta írtál nekem verseket.
A Stix partján már én is sorban állok.
Nem várom Kharont, de közeleg.
Múltamban én is visszalapozgatok,
keresek ,találok, színeket.
Előbukkan, egy-egy elmúlt szerelem.
Túlpartról volt kedves integet.
Ez oldalon én még mindig rád várok,
maradni szeretnék, itt veled.
Lettél hirtelen. Voltál lángolás.
Tűntél, mint villám el s elő, 40 év után.
Átcikáztál szürke, téli egemen.
Sziporkáiddal borítottad lelkem,
s én pillanatra elhittem azt bután,
hogy talán még, lehetne veled lennem.
Csalóka ábránd, lidércfény vagy csupán.
Felbukkansz, csábítasz, tünsz el és elő,
de léted nekem már, el nem érhető.
Mégis jó hinni, melegedek tüzedtől,
pedig tudom ,hideg fény vagy és távoli.
Tudom, kezünk már nem kapcsolódik össze,
ajkunk egymásra itt már soha nem talál.
Az örök vadászmezőkön lesz randevúnk.
Talán, kézen fogva elsétálgathatunk.
A Sándor-lépcső ott, majd csillagokig ér.
Míg ballagunk rajta, ezüstlő hold kísér.
Látod, árnyékunk már elérte a csúcsot!
"Győzelmeink, a Győzők!!!" lány és fiú, ott
viszik szerelmünket tovább, és kiderül,
hogy nekik ez majd mennyire sikerül?