Beléd marok, ha okom van rá.
Igen tudom,
farkas vagyok.
Ilyenkor érints meg engem,
a mellkasomban
hátha szív dobog.
Magamat látom
furcsa homályon át.
Torz tükör.
Szemeimben a fagyott közöny
kristálycseppekként tündököl.
Leheletem jéghideg szél,
torkod elmetszi szavam.
De annyira elég volt!
Már
nem
teszek
úgy,
hogy minden rendben van.
Leszoktam róla.
Dacos vagyok, kemény.
Tombolok hogyha kell,
ha tudom,
hogy nálam az igazság,
vicsorgok rád
és
nem engedlek el.
Beléd marok, ha okom van rá.
Igen tudom,
farkas vagyok.
Ilyenkor,
ha mersz,
érints meg engem.
A mellkasomban
hátha szív dobog.