ÉBREDÉS
(Szűcs István)
Csak úgy lazán egymásba bújva,
egymást szeretve ébredünk.
Hajnaldicsérő testimánkra
kacag szép fénylő reggelünk.
Pirul a nap. Pajzán mosollyal
kacsint be ránk az ablakon,
s elmélázik, hogy tavasszal
talán ez rendjén így vagyon!
Továbbhalad. Kuncogva véli,
hogy ő is épp így kelne fel,
ha felhőágyban volna néki
másik nap, kit jól átölel!
(2011-02-03)