Sötét az éj, a Csillagok ezüst fénnyel szikráznak,
előttem, hatalmas tábortűz lángjai táncolnak.
A tűz túloldalán Te állsz, egyedül, magadban,
szemedben a lángok fénye, pajkosan lobban.
Elengedlek, legyen az Élet minden öröme a tiéd,
szabad vagy, szabad vagyok, távolodom Tőled.
Te csak nézel rám,szemedben tűz lángja lobban,
szótlanul figyelsz, szívem vágyakozva dobban.
A tűz vadul lobog, lángjai a magasba csapnak,
szikrái körben, mint csillagszórók játszanak.
Nem múlik a vágy, bennem perzsel e szerelem,
mosolyogsz rám, tüzes rejtelem ég szemedben.
Még nem tudlak nem szeretni, ez örök marad talán,
ám lelkem próbál elengedni, hisz Te másé vagy már.
Mégis a tűz, lobog, csak lobog minden éji álmomban,
s Te mosolyogsz, csak mosolyogsz a messzi távolban.