Csak lámpafények játszottak a ködben,
csillogó aszfaltra lenézve,
bár ne tükröztek volna többet,
a felsiető angyalok könnyében.
Csak egy önfeledt est volt a Fonóban,
de végleg belegabalyodva,
hármat villant Morta ollója,
és a kék Styx fölött elvirágoztak.
Csak egy tánc volt a finálé döbbenet,
derékban letört ifjú ágak,
szorongó részvéttel körbevesz,
s imát leng a mécsesek kigyúlt lángja.
Csak egy csárdás, miből nincs visszalépés,
a közönség némán otthon vár,
egy lány nem érti hazatérvén
anyja miért öleli sokkal tovább.
Csak féktelen tánc volt, lóerők járták,
gördülő függöny lepelbe vált,
egy országként gyászol a Jászság,
s a madárlátta ifjúság messze száll...
*
*
*
Szórakozni jár a kaszás
a tömeg öltöztet,
átnéz balkáni csapatán
tenyerét dörzsölve.
Pán dübög izzadt falakból,
drogér(i)a tompít,
ifjú hév kelte haragtól
egy kézben kés ordít,
vak félsz gördít gyors lavinát,
dominó elvet él,
megszült fekete partiján
jól áll a szemfedél.
Lehelet száll, az utolsó,
talpalatnyi élet,
pár kaján kezében olló.
Emberek? Ki végzett?
A halál jól szórakozott,
van kinek megérte?
*
*
*
Mínusz hat élet...