Gyöngyös Imrének
Drága Atyai Barátom
Ott a Messzeségben;
Száll a versünk éteren át
Napsugárban, jégben.
———
A vers sosem alhatik…
Száll az égen
Tengeren át
Wellingtontól Sarkadig.
——–
Augusztusi februárból
Száll a versed hozzám,
Minden szavad, biztatásod
Száz örömöt hoz rám.
——-
A vers sosem nyughatik…
Száll az égen
Tengeren át
Wellingtontól Sarkadig.
——
Drága Atyai Barátom,
Torkom gyakran elszorul,
Sokan vagyunk a világban
Verset írni magyarul.
——-
Magyar szó a végtelenben,
Mint virtuális ladik,
Száll az égben, tengeren át
Wellingtontól Sarkadig.
——–
Versről, formáról, zenéről
Ketten egyet gondolunk,
Sarkadon és Wellingtonban
Soha meg nem alkuszunk.
——-
Nem hiszem, hogy elmehetek
Oda, Wellingtonba,
Azt a világ pénz-istene
Tán sohase hagyja.
——-
Ám a vers és a gondolat
Nem pénztől fogantatik,
Ami fontos, úgyis eljut
Wellingtontól Sarkadig,
Sarkadtól Wellingtonig.
——–
Kívánok, hogy talál még sok
Rímhívóra, rímre,
Jó egészséget kívánok,
És jó kedvet, Imre.
——-
Hosszú életű a jó vers
Időtől nem rontatik,
Ezután is el fog jutni
Wellingtontól Sarkadig.