SORSOM (1972)
Írta: Kreischer Nelly Dátum: Február 08 2011 22:34:33
Gy
Fáradtan, fényeket figyelve, fellobbanva,
Elemek harcát tűrve, Sors Istent átkozva,
Reményt vesztve, s remélve, újra, -már dalolva-
Így aprózódunk el, a vágyálmaink lángján.
Teljes hír
Szavaimat szilaj szél szórta széjjel.
Erdő zaja súgta az éjbe: Félek.
Rőt ágakon , titkon szökött a tél el...
Egem kékjét Nap csókolta, hűs széllel.
Talán álmodtam? Vagy tán mégis éltem?
Lehet,hogy élem józan ébrenlétben?
Elmúlik, elfeledjük? Marad e végleg!?
Két árva ember lángolunk a télben!
Fáradtan, fényeket figyelve, fellobbanva,
Elemek harcát tűrve, Sors Istent átkozva,
Reményt vesztve, s remélve, újra, -már dalolva-
Így aprózódunk el, a vágyálmaink lángján.
Két árva ember. MI. A sorsunk kuszálódott,
És kézen fogva elindultunk, érni csúcsot.
Mi ketten. Mi! Örök szerelem volt az úr ott!