"Hozzáérni tilos"
Felirat csüng
Vértől piros
Szívemen.
S nem érti
A gyermek, miért.
Eszébe vési:
"Múzeum, unalmas hely."
Levegőért kap
Vörös ékem,
Meghallja
A botorkáló léptet.
Átható szempár
Néz
A vitrinen át.
Megismerem.
Miatta állok
Cafatokban,
S várok
A megváltó végre.
Kézbe vesz,
Mosolyt váltva
Velem.
Kifelé indul.
Cirógat,
Ó, de puhán!
S megragasztja
Szívem darabjait.
Aléltan
Sírok, nevetve,
Erre vágytam.
Elraboltak, végre!
Fittyet hányt rá,
"Hozzáérni tilos",
Kiemelt hát
Véres magányomból.