Szívtükrödben
fényözönben
képződik meg sziluettem,
halk-csendesen
arcod lesem
észrevétlen, szerelmesen.
Fáradt, ha vagy,
vetem ágyad,
éhedre étked készítem,
kínod gyötört
éjed mélyén
vélt valóságod szépítem.
Képzelni jót,
álmodni bűvöst
megtanított a szerelem,
s szívből szakadt
vad akarat,
hogy ez neked elég legyen…