Bronzba merevített lélek
Írta: rapista Dátum: Február 10 2011 13:42:32
M

amikor a legmagasabban áll
a látszat az ércen tehetetlen kalapál
míg bennünk a szív a félelemtől
hogy népünkre a torony feldől

Teljes hír


Radnai István:

BRONZBA MEREVÍTETT LÉLEK

Mottó: "Már kilencven éve emészt itt a kétség,
Élve kárhozunk el? Olyan nagy a vétség?"
Szilágyi Ferenc (hubart)


amikor a legmagasabban áll
a látszat az ércen tehetetlen kalapál
míg bennünk a szív a félelemtől
hogy népünkre a torony feldől

ahogy már régen temetni vágytak
vagy a költőkre omlott ágyak
már nem enged a podagra
torz nemzedéket hős csatákra

látod hogy a Nap nap mint nap felkel

Petőfi Vörösmarty Kölcsey Erkel
Egressy ki zenét ki szöveget
s a mai korcs a tőzsdén
már csak pénzt szerez

vagy rabol a pőre önkény

amikor a legmagasabban áll
menekülők cipőjén kalapál
újabb szöget ver be suszter
s minden bolond nap Szilveszter

eltapsolt pénzünk míg fejünkön kalap
az áhítat s a keresztvetés is elmarad
egy percre szóra versre meg nem állunk
tömegterméket híg levet zabálunk

üvegváraink mohó tornya
tövén az árnyék kékülve dalolja
megfagysz ha szíved nem hevíti
ha nem bánod maradtál senki

ha így hevít korodnak érzeménye
s a kóbor nap kósza fénye
esetleges mint félrevert harangok
s benne pusztulásod felett jajongott

az egykori céltudatos vátesz
tudván hogy céltalan hová lesz
a népek sírja melyet uniók körülállnak
profitként sajtolt könnyeidre várva

*

hercegem aki pénzével itt henceg
míg én költőként átkozom a percet
hogy napvilágot láttam s gyerekkocsim ringott
kacér céda a világ hatalmasat kacsintott

összekacsint-e véled hercegem
kiben a délibáb pártus vért terem
és sírva víg-ad mert magyar
míg ezer éve felsebez agyar

vagy nemzetközi egységes vadkan
s a vándorláshoz globális útlevelet kaptam
hercegem átszegzett sarútlan talpad
zajtalan követ míg lelkem alhat