Taszítasz!
Írta: goethe Dátum: Február 10 2011 18:52:46
N
Mikor megeresztetted a vizet.
Azon az izzasztó, forró nyári napon,
Meztelen bronz, gyönyörű tested,
Megérinthettem, megsimogathattam,
És végre az enyém lehetett.
Teljes hír
Újra felhalmozódott bennem
A Veled töltött élvezet képei
Mosolyod, szemeid, bronz tested
Újra kísért és megbont.
Mikor megeresztetted a vizet.
Azon az izzasztó, forró nyári napon,
Meztelen bronz, gyönyörű tested,
Megérinthettem, megsimogathattam,
És végre az enyém lehetett.
A kádban a kellemes víz,
Hullámokkal gerjesztette titkunk,
S végre már "benned élve"
Hátra csuklott, gyönyörben és kéjben
Izzó fejed, tested, szíved,
Az élet legszebb és leghalkabb
Szent hangja elhagyta garatod.
Megérintettem, bár gyáván, és hitetlenül,
Vöröslő és izzó ajkad,
Majd nyakad, melleid, derekad,
Csípőd, lábaid, szívedet.
Akkor Enyém voltál,
Én drága Eunikém!
Enyém, hittem, tudtam,
S nem feledtem, feledhetem soha.
Adj csak egy mosolyt, egy elfeledett pillanat,
Adj csak egy percet, hogy megadjam magam.
Adj csak kincset, gyönyörű szemeid,
S ha adsz, önként leszek rabszolgád, -
Megint!