Kimentem a kertbe, nekiláttam ásni,
Gilisztát kerestem, indulok horgászni.
Fordítottam jobbra, fordítottam balra,
Ásóm a feketeföldet összekócolgatta.
Egy huncut féreg se tekergett benne,
Mi pecabotom végén hal-csali lehetne.
Hát ástam tovább, hallgattam a csendet,
Mígnem egy madár a vállamra fröccsentett.
Íjnye! Gondoltam, megérint a szerencse,
Léptem egyet, s hátba vágott a gereblye.
Álltam némán, láttam az összes csillagot,
De a Nap csak sütött és rajtam kacagott.
Nem fogsz ki rajtam, van kukoricám ázott,
S estére kövér halakkal tömtem meg a szákot.
Pislogtak a csillagok, éreztem a szerencsét,
Suttogták, te felástad a szomszéd kiskertjét.