Apró gyermekként, sok-sok álmomban,
ódon, hatalmas várfalak között bolyongtam.
Pompás vérvörös, selyemben, bársonyban,
fátylamat, csigalépcsők hideg kövén húztam.
Szép voltam, mint hajnalban a felkelő nap,
hajam gyönyörű, hosszú, selymes arany fonat.
Szemem, tengerkék, csillogó,mint gyémánt,
meggyszín ajkamon, pajkos mosoly bujkált.
Úrnő voltam talán, egy csodás kastélyban,
előző életemben tán, királylány voltam.
Ezért vonzanak az öreg várfalak ma is.
olyan érzés, mintha már jártam volna itt.