Jégvirág
Bezárta bimbóit hangtalan,
csillogot fehéren, hamvasan.
nem volt illatos, kábító...
csak gyolcsfehér mint a hó.
Vakított mint a gleccserek,
egyre nőtt, mint a kisgyerek.
megrajzolt apró bokrokat,
csipkézett álomszép fodrokat.
Csendben nyitotta szirmait,
üvegre kacrolva titkait...
leolvadt némán, csendesen,
s eltűnt a téllel... teljesen.
Ha egyszer mégis visszatér,
megismered mert cinkfehér.
Nem volt más mint jégvirág,
de benne volt a fél világ.