Radnai István:
LEVÉL ŐSEIM LELKÉNEK
úgy őszintén tudtad hogy lelke volt
akit megöltél ősöd volt-e a totemállat
éjente meglátogatott álmod lakolt
ha engesztelő dobverte imádat
nem küldted el a barlangjába
nem ittál áldomást füvet sem hordtál
elébe míg parázson járt vagy levelet sodorva
a révülettel hússal megrakott tál-
hoz nem ült le véled osztozni falatodon
ezért hát óvó s varázsos barlangod falára
az elejtett vad a távoli rokon
felkerült mint a lelkét kiengesztelő ábra
s a kép a szőr karom vagy agancs
meghívás lett békejobb és parancs
(Dudás Sándor: Barlangrajzok c. versére reagálva)