Az emberek teszik dolgukat,
ki-ki a maga útját járva,
csak nézem őket csendesen,
mint kívülálló idegen.
Az élet kering, ahogy a Föld,
az évszakok és a kedvek,
beleszületnek az emberek,
a világ ereibe, keringésébe.
Nézd meg a nappalod, napod,
jó hírt már nem is vársz,
kérges kezedre már rég
gyógyírt nem találsz s remélsz.
Kinek kényes keze tiszta,
annak lelke kérges, véres,
szabadulj meg önmagadtól,
és többet látsz a világból.